Soponya története


Soponya története

 

Soponya a Sárvíz mentén, a Nyugat- Mezőföld keleti, Fejér-megye délnyugati részén helyezkedik el. (Székesfehérvártól 24 km-re, Tác-Gorsiumtól 8 km-re található.) Ez a terület a honfoglalás óta magyarlakta vidék. Akár a környék legtöbb települése, községünk régi dunántúli település, és Supuna néven már 1276-ban történik róla említés. (Hazai okmánytár 65.e.1/1976.) A török hódoltság alatt (1688. évi adat szerint) Sziget-Soponya lakossága a Nádor-csatorna és a Malom-csatornaközt élt.

A XVII. század közepétől a falu története szorosan összekapcsolódik Nagyláng históriájával. Nagyláng a XIV. századból ismert település, de a középkori plébánia templomával együtt a török uralom alatt elpusztult. A káptalan elpusztulását követően az új helyen felépült falu-akkoriban Belső Láng- (Nagyláng) és a szomszédos birtokok is Várpalota tartozékai maradtak. 1650-ben III. Ferdinánd Nagylángot Zichy Istvánnak adományozta. Ettől kezdve birtokolta a gróf Zichy család úgynevezett Lánghy ága (egészen 1945-ig).

A Rákóczi szabadságharc idején Soponya lakossága elmenekült, majd visszatérve 1713-ban már nem a Szigeten, hanem a mostani helyén - a Székesfehérvár - simontornyai út mentén - építették s alakították ki a falut. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a falu az első betelepülők vezéréről kapta a Zsupponya nevet. (A lakosság különös előszeretettel űzte a lótenyésztést. Mintegy hetven törzskönyvezett anyakancájuk volt.)

Soponya földművelő népe zömében református vallású. A református templom 1720-ban épült: 1892-ben átalakították, felújították. Tornyát 1945-ben a II. világháború harci cselekményei során felrobbantották. A templomot 1993-97 között kívül-belül felújították.

A jobbára katolikus vallású Nagyláng közigazgatásilag 1936-ben egyesült Soponyával.

1945 után a nincstelenek között földet, házhelyet osztottak ki. Budapesti falujárók segítségével felújították az iskolát. S az elmúlt évtizedekben a község arculata jelentősen megváltozott. Új orvosi rendelő, gyógyszertár épült. Az 1959-ben emelt iskolaépületet a 70-es években óvodává alakítottak át. Mivel a volt Zichy kastély és kápolna a Nevelőotthon kezelésébe került, a római katolikusok 1959-ben az Oltárszentség tiszteletére új templomot építettek. 1960-ban a termelőszövetkezetek létrejöttekor - művelődési házzal gyarapodtunk. Két évtizeddel később új iskolával, tornateremmel, majd később egy vendéglővel gazdagodott a falu, illetve a Posta és a Takarékszövetkezet is új épületbe költözhetett.

1990-től az egész ország életére kiható rendszerváltozás óta eltelt években - a faluban kiépült a gázvezeték, a családok 70 %-a telefonnal rendelkezik. Folyamatban van a szennyvízcsatornázás. Mindez a tízfős Képviselő-testület és a Polgármesteri Hivatal irányításával történik, s e szembetűnő fejlődés természetesen nagyon sok itt élő polgár áldozatos munkájának tudható be.

 

Az egyre inkább magára találó közösség a hagyományok ápolása mellett újabbakat is teremt. 
- áprilisban Szent György napi vígasságok
- májusban Orbán – napi borverseny
- Úrnapi búcsú
- Augusztus 20-án, Szent István király ünnepén tartjuk a Soponyai Napokat, melyen gazdag programmal várjuk az idelátogatókat
- Szeptemberben szüreti felvonulás

 

1993-ban avattuk Soponya község címerét és zászlaját. Ez alkalomból kapott posztumusz díszpolgárságot Pyrker János László és dr. Bakáts Tibor (utóbbi a község orvosaként tűnt ki közéleti tevékenységével).

Községünk lakóinak száma: 2001 fő.

 

A környező településekkel az elmúlt években szorosabb kapcsolatot alakítottunk ki. 1994 tavaszán Aba, Káloz, Sárkeresztúr és Soponya község az együttműködés mind gyümölcsözőbbé tétele érdekében megkötötte a Sárvíz - szerződést. A települések közösségei nemcsak a kulturális életben, de a gazdaság és infrastruktúra területén is együtt tevékenykednek. A települések vezetői felismerték annak jelentőségét, hogy a négy községben összesen több mint tízezren laknak, így a települések kedvező elhelyezkedése miatt érdemes egységesen fellépni akár a beruházási, akár a fogyasztási piacon. 1997-ben a Sárvíz társuláshoz további három település (Csősz, Kisláng, Sárszentágota) jelezte a csatlakozási szándékát. 1998-ban a Gorsiumról nevezetes Tác csatlakozott. A "NYOLCAK" által 1998. márciusában aláírt megállapodásban az együttműködés területeit tovább bővítették a közbiztonsággal, a közigazgatással, egészségüggyel és a szociális ellátással. Az igazgatás területén is hosszú évekre nyúlik vissza a községek együttműködése. Az építésügyi feladatokat hatósági társulás formájában látják el, a belső ellenőrzéseknél is igénybe veszik egymás segítségét, a 2000-es évtől pedig egy térségi menedzsert alkalmaznak. A 2000. év második felében kezdődött meg az együttműködés kiterjesztése és a laza szövetség átalakítása Területfejlesztési Tanáccsá, amely ritkaságszámba megy Magyarországon hasonló méretű településszövetség esetében. Ez újabb szerződés megkötését jelentette, melyhez már Sáregres község is csatlakozott. 2003-ban a települések közösen létrehozták a Sárvíz Területfejlesztési Társulás munkaszervezetét, hasonló nevű közhasznú társaság (Kht) formájában. A Sárvíz kistérség aztán 2003-ban önálló statisztikai kistérséggé vált.


Soponya címerének heraldikai leírása 



A nagypajzs első zöld mezőjében nyolcágú arany csillag, amely a község egy részének református lakosságát jelképezi. A második és a harmadik vörös mezőben egy-egy ezüstszínű, hullámos pólya, amely a község területén átfolyó Nádor- és Malomcsatornát jelképezi. A negyedik, zöld mezőben aranyszínű kereszt, amely a község katolikus lakosságára utal. Az arany szegélyű, kék színű szívpajzs közepében aranyszínű búzakéve, tőle balra ezüstszínű ekecsoroszlya, jobbra pedig ezüstszínű ekevas. A négyelt háromszögű pajzs tetején a Zichy család címerében található arany színű korona van elhelyezve. Alul világoszöld szalagban fekete felírással: "Soponya". (Forrás: Soponya Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének 3/1993. (III. 01.) önkormányzati rendelet)