Soponya Nagyközség díszpolgárai


Pyrker János László - posztumusz (1993)
(Nagyláng, 1772. nov. 2. - Bécs, 1847. dec. 2.): Egyházfő és költő, az MTA tagja. ApjaNagylángon volt uradalmi tiszttartó. Elemi iskoláit Nagylángon, középiskolai tanulmányait a székesfehérvári gimnáziumban végezte. Az ott tanító Ányos Pál és Virág Benedek keltette fel érdeklődését a költészet iránt. Tanulmányait a pesti jogakadémián folytatta, majd 1792-ben az ausztriai Lilienfeldben belépett a cisztercita rendbe. 1796-ban St. Poltenben pappá szentelték. 1812-ben lilienfeldi ciszterci apát, 1819-ben szepesi püspök, majd 1821-ben velencei pátriárka lett. 1827-től egri érsek. Ő építtette az egri székesegyházat, sziklába vágatta az Eger-Szarvaskő közötti utat. S ő létesítette az első magyar tanítási nyelvű tanítóképzőt. Értékes képgyűjteménye volt, melyet a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. Német nyelvű költői művei 1816-tól jelentek meg folyóiratokban és évkönyvekben, történelmi eposzai a Habsburg-házhoz való hűségét mutatják. Egyik versciklusát 1830-ban Kazinczy magyarra fordította, ami élénk irodalmi harcot váltott ki. Összes művei három kötetben Stuttgartban jelentek meg, először 1832-1834 között, majd még több kiadásban, a Német klasszikusok sorozatban is. Emléktáblája a soponyai római katolikus templomban látható.

Dr. Bakács Tibor - posztumusz (1993)
Orvos, aki 1919. és 1965. között Soponyán élt, és dolgozott. Áldozatkész, humanista ember volt, aki egész élete során mások megsegítésén, az orvosi hivatás maradéktalan teljesítésén fáradozott. A lakosság problémái iránt érzékeny, széles látókörű személyiség volt, de a közügyek intézéséből is kivette részét. Az ő nevéhez fűződik a Művelődési Ház felépítésének szervezése, és irányítása is, majd pedig felavatása. A településen több, mint 40 évig gyógyította a beteg embereket.

Gróf Zichy János - posztumusz (1996)
(Nagyláng, 1868. május 30. - Nagyláng, 1944. jan. 6.): miniszter. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron végezte, Berlinben és Budapesten államtudományi diplomát szerzett. 1893-ban Fejér megyében tiszteletbeli aljegyző lett. 1896-tól 1918-ig országgyűlési képviselő, éveken át a Néppárt elnöke volt. Első ízben 1910. március 1-én nevezték ki vallás- és közoktatásügyi miniszternek. 1918. május 8-tól a forradalom kitöréséig, október 31-ig ismét vallás- és közoktatási miniszter lett. IV. Károly király is nagyra becsülte, Zita királyné pedig elsőszülött fia, Ottó magyar nevelésének ellenőrzését és irányítását bízta Zichy Jánosra. Politikai téren 1943. november közepén tett utoljára megnyilatkozást, amikor bejelentette, hogy a Keresztény Párt felveszi újra a régi nevet: Keresztény Néppárt. Beszédében kifejtette politikai hitvallását: - Élő hittel, tiszta bizalommal, elszánt akarattal, húséggel indulunk a további küzdelembe, amelynek végeredménye nem lehet más, mint a Szent István-i Magyarország teljes és diadalmas feltámadása s a Szent Korona fényének és hatalmának tökéletes helyreállítása.- Gróf Zichy János mindig irányító egyénisége volt a katolikus mozgalmaknak. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági, a Szent István Akadémia igazgatótanácsi tagja, a Katholikus Népszövetség elnöke volt. Földi maradványainak 1944. január 10-én a Nemzeti Múzeum előcsarnokában történt beszentelése után Nagylángon a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. 2005-ben a volt vallás- és közoktatási miniszter, Gróf Zichy János nevét vette fel a Soponyai Általános Iskola.

Horváth László (2002)
(Vica, 1931. máj. 1.) plébános, apát. Egy Sopron megyei kis falucskában a kb. 300 lelket számláló Vicán látta meg a napvilágot Horváth László atya. Egy erős kötésű, összetartó imádságos lelkületű családba született harmadik gyermekként. Gyermekéveit szülőfalujában töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Kőszegen a Bencés Gimnáziumban végezte. Fiatal korában a győri MÁV-DAC labdarúgója - a nagy sportoló szívesen mesél még ma is erről az időről. A középiskolai évek után papnövendék lesz Szegeden. Itt éli át az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit. 50 éve, 1958. június 13-án, a fatimai jelenés napján szentelte pappá testvérével, Imre atyával Székesfehérváron Svoy Lajos püspök atya. Elsőmisés jelmondatuk Szent Páltól választották: -Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük- Nehéz történelmi idők voltak és nehéz idők jöttek ezután. A Soponyára helyezett plébános immár 38 éve falunk megbecsült és szeretett plébánosa. Az Egyházmegye honlapján a következő rövid életrajzot olvashatjuk róla: Káplán Törökbálint 1958-60, Csepel I. 1960-62, Csákvár 1962-65, Mór 1965-67, Székesfehérvár-Belváros 1967-69, Pomáz 1969-71. 1971. augusztus 1-től Soponya plébánosa Csősz filiával. Ellátja Kálozt 2005-tol; Abát, Sárkeresztúrt és Sárszentágotát 2006-tól. Püspöki tanácsos 1985-től. 2005. augusztus 14-én Spányi Antal megyéspüspök Horváth László atyát apáttá nevezte ki. A  -Boldogságos Szűz Máriáról nevezett vértesszentkereszti- apátsági címet a velejáró kiváltságokkal együtt a székesfehérvári Bazilikában ünnepi szentmisén vehette át az atya hűséges lelkipásztori szolgálata és példamutató papi életének elismeréséül. Soponya Nagyközség Önkormányzata László atyának 1993-ban Soponyáért Emlékérmet, 2002-ben -Soponya Község Díszpolgára- címet adományozott. Az apát urat pappá szentelésének 50. évfordulóján, 2008-ban aranymisén köszöntötték egyházi és világi személyek.

Dr. Kerkovits Gyula (2003)
(Nagyláng, 1925. aug. 19. - Budapest, 2006. dec. 19.) orvos, európai hírű kardiológus. Tizenhat éves koráig Soponya-Nagylángon élt. Székesfehérváron a magyar királyi állami Ybl Gimnáziumban érettségizett. Pécsett végezte az Orvostudományi egyetemet. 1951-ben orvosdoktorrá avatták. Két és fél évet a fehérvári kórház Belgyógyászati osztályán töltött. 1953-tól a budapesti Bajcsy Zsilinszky Kórházban dolgozott nyugdíjazásáig. A világhírű Zárday Imre kardiológus mellett kezdte, s az ő örökét vette át 1965-től mint osaztályvezető főorvos. Munkássága kiemelkedő jelentőségű, mind országosan, mind európai viszonylatban méltán szerzett elismerést. Érdemes és kiváló orvos, megkapta a Munkaérdemrend Ezüst fokozatát is. Nyolc éven át a Magyar Kardiológusok Társaság elnöke, majd 1993-tól örökös tiszteletbeli elnöke, a Cseh illetve Szlovák Purkinje Társaság tiszteletbeli tagja, az Európai Kardiológusok Társaságának Törzstagja volt. Kétszeresen kitüntették a Budapestért Emlékéremmel. A Magyar Kardiológusok Társaságától Pro Sociatate (a Társaságért) Emlékérmet kapott. S megkapta az Érdemes Orvos és Kiváló Orvos kitüntetést. Több évtizedes pályája során Európának szinte minden országában tartott előadást. Mintegy másfélszáz publikációja, dolgozata jelent meg. Szűkebb pátriájában, Soponyán is tartott előadást, ahol a soponyaiak mindig nagy tisztelettel és szeretettel fogadták őt. Életműve és példamutató emberi magatartása alapján Soponya nagyközség Önkormányzata méltán adományozta 2003-ban a tudós orvosdoktornak a -Soponya Község Díszpolgára címet. Az életének 81. évében elhunyt kardiológust kívánsága szerint szülőfalujában, Soponya-Nagylángon a római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra 2006. december 22-én.